Négy vietnami bevetése során John J. Duffy hadseregőrnagy gyakran harcolt az ellenséges vonalak mögött. Az egyik ilyen bevetés során egymaga mentett meg egy dél-vietnami zászlóaljat a mészárlástól. Ötven évvel később a Distinguished Service Cross-t, amelyet ezekért a tettekért kapott, Becsületrenddé emelték.
Duffy 1938. március 16-án született a New York állambeli Brooklynban, és 17 éves korában, 1955 márciusában vonult be a hadseregbe. 1963-ra tiszti rangra emelték, és csatlakozott az elit 5. különleges erők egységéhez, a Zöldsapkásokhoz.
Pályafutása során Duffyt négyszer küldték Vietnámba: 1967-ben, 1968-ban, 1971-ben és 1973-ban. Harmadik szolgálata során Becsületrenddel tüntették ki.
1972 áprilisának elején Duffy a dél-vietnami hadsereg egyik elit zászlóaljának főtanácsadója volt. Amikor az észak-vietnamiak megpróbálták elfoglalni Charlie tűztámogató bázisát az ország középső felföldjén, Duffy emberei azt a parancsot kapták, hogy állítsák meg a zászlóalj erőit.
Ahogy a támadás a második hét vége felé közeledett, a Duffyval együttműködő dél-vietnami parancsnok meghalt, a zászlóaljparancsnokság megsemmisült, az élelem, a víz és a lőszer pedig fogytán volt. Duffy kétszer megsebesült, de nem volt hajlandó evakuálni.
Április 14-én a kora reggeli órákban Duffy sikertelenül próbált leszállóhelyet létrehozni az utánpótlást szállító repülőgépek számára. Továbbhaladva sikerült közel kerülnie az ellenséges légvédelmi állásokhoz, ami légicsapást okozott. Az őrnagyot harmadszor is megsebesítették puskadarabok, de ezúttal sem volt hajlandó orvosi ellátást kérni.
Röviddel ezután az észak-vietnamiak tüzérségi támadást indítottak a bázis ellen. Duffy a szabadban maradt, hogy az amerikai támadóhelikoptereket az ellenséges állások felé irányítsa a támadás megállítása érdekében. Amikor ez a siker a harcok szünetéhez vezetett, az őrnagy felmérte a bázisban keletkezett károkat, és gondoskodott arról, hogy a sebesült dél-vietnami katonákat viszonylagos biztonságba szállítsák. Arról is gondoskodott, hogy a maradék lőszert szétossza azok között, akik még meg tudják védeni a bázist.
Röviddel ezután az ellenség ismét támadni kezdett. Daffy tovább tüzelt rájuk a csatahajóról. Estére az ellenséges katonák minden oldalról elkezdtek özönleni a bázisra. Duffynak állásról állásra kellett mozognia, hogy korrigálja a viszonzott tüzet, célpontokat azonosítson a tüzérségi megfigyelők számára, sőt, még egy csatahajóról is tüzet kellett irányítania a saját állására, amelyet korábban veszélyeztettek.
Estére egyértelművé vált, hogy Duffy és emberei vereséget szenvednek. Megkezdte a visszavonulás megszervezését, Dusty Cyanide fedezőtüze alá küldött tüzérségi támogatást kérve, és utolsóként hagyta el a bázist.
Másnap kora reggel az ellenséges erők lesből támadták a visszavonuló dél-vietnami katonákat, további veszteségeket okozva és az erős férfiak szétszóródását. Duffy védelmi állásokat vett fel, hogy emberei visszaverhessék az ellenséget. Ezután a megmaradtakat – akik közül sokan súlyosan megsebesültek – az evakuálási zónába vezette, miközben az ellenség továbbra is üldözte őket.
Az evakuálási helyszínre érkezve Duffy utasította a felfegyverzett helikoptert, hogy nyissanak ismét tüzet az ellenségre, és kijelölte a mentőhelikopter leszállóhelyét. Duffy nem volt hajlandó felszállni az egyik helikopterre, amíg mindenki más a fedélzeten nem volt. A San Diego Union-Tribune evakuálási jelentése szerint, amikor Duffy egy rúdon egyensúlyozott helikoptere evakuálása során, kimentett egy dél-vietnami ejtőernyőst, aki zuhanni kezdett a helikopterből, megragadta és visszahúzta, majd a helikopter ajtólövésze segített neki, aki az evakuálás során megsérült.
Duffyt eredetileg a Kiváló Szolgálat Keresztjével tüntették ki a fenti tetteikért, azonban ezt a kitüntetést nemrégiben Becsületrenddé emelték. A 84 éves Duffy testvérével, Tommal együtt Joseph R. Biden elnöktől vehette át a legmagasabb országos katonai kitüntetést a Fehér Házban 2022. július 5-én tartott ünnepségen.
„Hihetetlennek tűnik, hogy körülbelül 40 ember él élelem, víz és lőszer nélkül az ellenséges gyilkos csoportok között” – mondta Joseph M. Martin hadsereg vezérkari főnök-helyettese az ünnepségen. Többek között az a felhívás is lehetővé tette a szökést, hogy a saját pozícióját is támadják meg, hogy zászlóalja visszavonulhasson. Duffy őrnagy vietnami testvérei… úgy vélik, hogy megmentette zászlóaljukat a teljes megsemmisítéstől.”
Duffy mellett további három vietnami katona, a hadsereg különleges erőinek tagjai kapták meg az érmet. Dennis M. Fujii 5. számú katona, Edward N. Kaneshiro törzsőrmester és Dwight Birdwell 5. számú hadsereg különleges erők katonája kapta meg az érmet.
Duffy 1977 májusában vonult nyugdíjba. 22 éves szolgálata alatt 63 további díjat és kitüntetést kapott, köztük nyolc Bíbor Szívet.
Miután az őrnagy nyugdíjba vonult, a kaliforniai Santa Cruzba költözött, ahol megismerkedett és feleségül vette Maryt. Civilként egy kiadóvállalat elnöke volt, mielőtt tőzsdeügynök lett, és megalapította a diszkont brókercéget, amelyet végül a TD Ameritrade vásárolt fel.
Duffy költő is lett, harci élményeit írásaiban részletezte, történeteket adva át a jövő generációinak. Számos verse megjelent online. Major hat verseskötetet írt, és Pulitzer-díjra jelölték.
Duffy „Első vonalbeli légiforgalmi irányítók” című verse egy coloradói emlékművön található Colorado Springsben, Coloradóban, amely az első vonalbeli légiforgalmi irányítók áldozatainak állít emléket. Duffy weboldala szerint ő írta a Requiemet is, amelyet az emlékmű leleplezésekor olvastak fel. A Requiemet később a bronz emlékmű középső részéhez adták hozzá.
William Reeder Jr. nyugalmazott ezredes, veterán írta a Rendkívüli bátorság: Harc Charlie Hillért Vietnámban című könyvet. A könyv részletesen leírja Duffy hőstetteit az 1972-es hadjáratban.
Duffy weboldala szerint a Különleges Hadviselési Szövetség alapító tagja, és 2013-ban beiktatták az OCS Gyalogsági Hírességek Csarnokába a georgiai Fort Benningben.
A Védelmi Minisztérium biztosítja a szükséges katonai erőt a háború megelőzéséhez és országunk biztonságának megőrzéséhez.
Közzététel ideje: 2022. november 16.
